Berlin épp most ment el zuhanyozni, a puszija még a homlokomon. Azzal hagyott itt, hogy én vagyok az ő kiscicája és imád. Hát itt tartunk, vagyis tartok. Másfélév, s ha ő esetleg minden estére kitalál magának egy-egy munka utáni programot én máris pánikba esek, hogy vattafák van? (Meg lerágom a fél kezemet, mert elfelejt szólni, vagy én felejtettem el, hogy szólt, aztán már vizualizálom a rohammentőt, amiben Berlint szállítják és felevenedik előttem az If these walls could talk 2-ből a jelenet, amikor a nénit nem engedték be a kórházba, mert nem rokon...)

Természetesen az ilyen alkalmak kitűnő lehetőséget biztosítanak egy jó kis egó dagonyázáshoz, már el is képzeltem, h micsoda hisztit fogok csapni, amikor végre haza méltóztatik jönni, mert hogy szegény én...
Meggondoltam magam, lehet mégis én vagyok az unalmas. Szoktuk is mondani, 18 hónap milyen sok idő, talán túl sok együtt töltött időnk lenne már?

Tiszta zavar, nem csoda, hogy annyi könyvet adnak ki (és el) párkapcsolati filozófálgatásokról, az ember soha nem lehet semmiben sem biztos, még magában sem.
A lehető legjózanabb dolgot próbáltam tenni, simára csiszoltam a barázdáimat, s feltettem egy adag vizet teának. Csipkebogyó, koffeinmentes, ettől legalább nem pattogok egész este, s nem utolsó sorban Berlin örök kedvence. Végre haza jön, beengedem az ajtón, s felteszem a legfontosabb kérdést: Jól érezted magad kincsem?Másra számított, mennydörgésre, vagy valami ilyesmi, de megkönnyebbült. 
Előveszi a legszebb, mosolygós fogsorát, igen jól érezte magát, megköszöni a teát és hagyom, hogy szégyentelenül lefizesse minden negatív érzelmemet egy későbbi időpontra a kezembe nyomott nagy csomag diákcsemegével.

Meséli, hogy megint coming outolt, s hogy a lányok alig várják, h végre bemutathasson nekik. Mert vicces vagyok, meg érdekes, meg jópofákat írok, meg annyiszor célzott már rám... de azért figyelmeztette őket, hogy sajnos mindez nem kevés antiszocializációval is párosul, ritka együtt állás. 

Szóval így megy ez.

A hagyományos tojótyúk ketreceteket le kell majd cserélniük a magyar gazdágnak. Emiatt a tojás ára felszökhet 60 Ft/Db-ra (jelenleg 39 Ft-ért veszek a piacon extra nagy tanyasi tojást).

Rákerestem, hogy hogy is néz ki ez a dolog. Arra jutottam a képeket nézegetve, hogy ebben az esetben szívesen kifizetem azt plusz 21 forintot.

A drágulást az okozza, hogy az új normatíva szerint a tyúkoknak fészkelő-, kapirgálóhelyet kell biztosítani, illetve ülőrudat is be kell szerelni a ketrecbe.

- Mókicic, ugye elmosogatsz?

18 hónapja együtt. 1 éve boldog takarításban és antibakteriális környezetben :).

- Tudod mivel kelltettél fel hajnalok hajnalán? 
- ....
- "Nyunyó nem akarlak felidegesíteni, de már megint elfoglaltad az egész ágyat."

Berlin pont jókor jött haza (igen, túléltem az egyhetes exodusát a Berlin nevezetű kánaánba). Szombatra elmúlt a hörcsög-pofi effektusom, meg már nagyjából tudok csámcsogás mentesen is enni.
Murphy törvénye, h a mosógéppel mindig leégek Berlin előtt. Amikor először volt tanuja annak, h ruhát mosok, valamilyen módon sikerült bele pakolnom a ruhákon kívül egy üres kartondobozt és egy ragasztott címkés légfrissítő spray-t is :). Magam sem tudom, hogy történhetett ez, de akkor kb megfogadta, h soha nem engedi, h én az ő ruháit kimossam. 
Nos, miután ő elutazott Németországba, patinás rendet tartottam (magamhoz képest), pont mielőtt hazajött volna, mostam egy adag ruhát magamnak. Két dolgot nem vettem észre, h véletlenül benne maradt egy papírzsepi a pulcsim zsebében, a másik pedig, h Berlin gyapjú mellénye is bekommandózta magát a mosások közé (ami 40°C-on történt). Ő már csak azt látta, h idegesen próbálok eltüntetni egy papírmaséba burkolt gyerekmellényt. 
Miután felismerte, h azaz övé, újfent el lettem tiltva a mosógéptől :)

De azért hozott nekem ajándékot :), a kedvenc Ampleman-os sütiszaggatót (miután nyáron nem engedte, h megvegyem, most már muszáj volt neki, kb azóta tépem a fülét).

Mint köztudott elkezdtem a fogtechnikai kiképzésemet és már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy írjak egy kicsit a fogakról illetve annak védelméről, említést tegyek olyan dolgokról, amit nem feltétlenül mond el a fogorvosod. Meg azért is, mert ha ezeket tudtam volna, valószínűleg ma 5kor nem húznák ki két kisörlőmet (RIP).

Kezdjük az elejénél, a fogmosással, a diványon erről össze is állítottak egy jó kis cikket, de a lényegét azért kiemelném:
Puha sörtéjű, kis fejű (akár gyerekeknek valót) fogkefét vásároljunk. A fogunk felületére gondoljunk úgy, mint a kedvenc teflonos edényünkre, s ne erővel sikáljuk a fogkefénkkel, hanem finom nyomás alatt, mindig körkörös mozdulatokkal. Így megvédjük a fogzománcunkat és a fogínyünket sem sorvasztjuk el. 
A fogkefét legalább 3 havonta le kell cserélni egy újra. Ha tökéletesre akarjuk fejleszteni foghigiéniánkat, akkor kétféle fogkrémet veszünk magunknak, pl estére egy kényesztető fogzománcvédős elmexet, reggelre pedig egy finom antibakteriális hatású teafaolajos fogkrémet. A nehezen hozzáférhető helyeken pedig alkalmazzunk fogselymet.

Ami nem hangzott el a cikkben, hogy fogmosásunk eredményességét, kritikus helyeket könnyedén be is tudjuk magunknak azonosítani plakkfestő tablettákkal. Ez egy szinező tabletta, ami megszínezi a plakk lerakódási helyeket (szénhidrátok, levált hámsejtek, fehérje réteg, amiben gyorsan megtelepednek a baktériumok). A tabletta ára kiszereléstől és gyártótól függően 300-3000 forintig terjed nagyjából.

Ideális félévente, de legalább évente elmenni a fogorvosunkhoz egy vizitre és ha más különösebb problémánk nincs, akkor kérni egy alsó-felső fogkő eltávolítást. Ez akkor alapos, ha úgy csinálják, ha közben majd bepisilsz. És ha végzett a fogorvos, ne meneküljünk hanyatt-homlok, hanem kérdezzük meg, hogy van-e "GC Tooth Mousse"-ja (ha magándokihoz járunk és elkér 10.000 forintot fogívenként, akkor már előre kérdezzük meg, h az árban benne van-e?). Ez a fantáziadús nevű krém egy fogzománcvédő krém. Ugyanis az eltávolított fogkő után a fogunk, illetve ínyezetünk egy igen érzékeny állapotba kerül (a fogíny még nem öleli körül rendesen a fognyakat, a fog zománcrétege megkopott),halmozottan nagy a kockázat a bakteriális fertőzéseknek és ebből adódóan a fogszúvasodásnak. Ez a krém viszont elég hatékonyan remineralizálja a fogfelszíneket, így hatékonyabban ellenáll a fogbetegségeknek. A fogkő eltávolításának napján az esti fogmosás után fel kell vinni a fogfelszínre és mehetünk is aludni, nem kell kiöblíteni.

Ára nagyjából 4500-5000 forint környékén alakul. De nagyon megéri!

Ha esetleg mégis beüt a mennykő és fogszúvasodást észlelünk magunkon... ne halogassuk az utolsó pillanatra a fogorvos felkeresését, azonnal menjünk el, egy felszíni tömés még mindig olcsóbb, mint egy gyökérkezelés, illetve egy gyökérkezelés még mindig olcsóbb, mint egy foghúzás és fogpótlás. Sajnos egy 2011-es WHO kritériáknak megfelelő felmérés szerint a felnőtt lakosság 66%-a csak a legutolsó pillanatban fordul fogorvosához!!!

Ott ahol fogszúvasodás alakult ki és a fogorvosunk kezelte a fogat érdemes egy barázdazárást kérni, ennek a kezelésnek köszönhetően a fogfelszíne először teljesen fertőtlenítve lesz, második lépésben pedig hermetikusan lezárják a felszínét egy fogvédő anyaggal. Ha én erről régebben tudtam volna, akkor biztosan elkerülhető lett volna az egyik mai foghúzásom, ugyanis egy időben gyökérkezelt fogamnál a tömésem alatt berohadt a fog, kiesett a tömés és az egyik oldala berepedt a fogamnak, azt már csak az ínyem tartja. Menthetetlen, mondta a szájsebész a röntgenkép alapján.

Barázdazárást érdemes olyankor is kérni, ha a fogorvos azt mondja, hogy az egyik fogunk kezdeti fogszúvasodás állapotában van, de rendszeres odafigyelés és elmexes fogmosás következtében még visszafordítható a folyamat. A barázdazárás egy fogra nagyjából 3000 forint és 6 hónapos védettséget ad a fognak.

Ha elkerülhetetlenné vált a foghúzás, hát essünk túl rajta, de utánna mindenféleképpen gondolkodjunk el a kihúzott fog pótlásán, s elsősorban nem esztétikai megfontolásból.

A fogak úgynevezett "hármas egységekben" állnak a szájban, vagyis a kisörlőktől a az örlőkig 2 felső fog érintkezik egy alsóval, illetve két alsó érintkezik egy felsővel, ez biztosítja a tökéletes rágást, illetve őrlést. Ha egy ilyen fogunk elveszik már csökken a rágóképességünk, de ha ez nem elegendő motíváció a fogpótlásra, akkor vegyük figyelembe azt a tényt, hogy ha a fogaknak van szabadhelyük, akkor elkezdenek vándorolni. Én egy ilyen vándorlásnak köszönhetem a mai napra eső második foghúzásomat.

Még gyerekkoromban az iskolai fogorvos kihúzta az egyik kisörlőmet, azzal az indokkal, h tejfog és már ugysem érdemes tömni (voltam úgy 12 éves). Tejfog volt, vagy nem a lényeg, h nem nőtt utánna ki semmi. Ennek következtében a mellette lévő másik kisörlőm elkezdett vándorolni, illetve 45°-ban el is fordult a természetes helyzetéhez képest. Aztán angyjából 17-19 éves korom környékén nagyon elkezdett fájni az ínyem a fogfelett, belülről sugárzott a fájdalom. Elmentem kórházi fogorvoshoz, aki azt modnta, h biztos felsértettem, ezért nem fogja megröngenezni, majd elmúlik. Hiába mondtam, h de nem kívül, hanem belül fáj. A fájdalom végülis elmúlt, de pár évre rá nőtt egy gennyzacskó. Nem nagyon foglalkoztam vele, gondoltam majd az is elmúlik. Aztán mikor visszajöttem angliából, egyszerűen kirepedt a fogamból egy darab. A fogorvosom azt mondta, hogy a foggyökércsúcsom begyulladt, valószínűleg azért, mert egy nagyon természetellenes kiforgatott pozicióban állt az egész fogam. Aztán a gyulladás szépen lassan kimarta a foggyökeremet, átrágta magát a fogamon és belülről kilyukasztotta. Megpróbáltuk megmenteni, de annyira elvékonyodott a belseje, hogy gyökértömés előtt egyszerűen ketté hasadt. Menthetetlen, ki kell húzni (arról nem is beszélve, hogy így nagyjából egyik odlalon sem tudok enni a fájdalomtól).

Nos ugye említettem a hármasegységet és a fogak vándorlását? A legkritikusabb helyzet az, amikor egymás melletti két fog hiányzik (kisörlők, örlők), ugyanis ilyenkor az ellentétes oldalon a fog függőleges irányba fog elmozdulni, hiszen nincs semmi, ami közrefogja az ellentétes oldalon. Ez idősebb korban annyira el tud durvulni, hogy a foggyökér fele már látható a szabadszemmel is.

Na ezt én nem akarom megvárni, szóval a kötelező gyógyulási időt megvárva implantátumot fogok behelyeztetni. Aztén szépen sorban a többit is pótoltatom. Egy teljes implantálás a jelenlegi fogorvosomnál 162.000 forintba fog kerülni (90.000 az implantátum beültetése a maradék a fogkorona elkészítése).

Elárulom, hogy az a röntgen felvétel, amivel időben feltárható lett volna a probléma 800 forint (egy fogról készíthető kiskép), egy teljes panoráma kép pedig 3000 forint. Ezt fukarkodta ki az állami fogorvos, s én a későbbiekben, amikor már magánfogorvoshoz jártam. A gyökérkezelés nagyjából 15.000 forint lett volna időben, a tömés megint 15.000 (egy viszonylag menő magánrendelőben), ez pedig az én saram. Ez legyen tanulság mindenkinek.

Tudom, hogy egy fogpótlás (legyen az bármilyen megoldás, híd, implantátum, részleges protézis, egyszerűbb esetekben inlayek, onlayek) nem olcsó mulatság, de előre gondolkodva, nem az utolsó pillanatban kapkodva össze lehet rá rakni a pénzt, a fogak nem azonnal kezdenek egyik napról a másikra vándorolni, 2-3 év alatt szépen félre lehet rakni a fogorvossal megbeszélt legideálisab fogpótlást, annélkül, h durva elváltozást szenvedne a fogsorunk, rágóképességünk.

Ha az olvasók között esetleg lenne szülő is, szeretném kihangsúlyozni, hogy fogorvossal a tökéletes fogsorú gyerekeknél érdemes a maradandó fogak harapását is ellenőriztetni. Lehet hogy ránézésre minden szabályos, de ettől függetlenül előfordulhatnak anomáliák, amit egy 2-3 éves fogszabályzással meg lehet szüntetni. A szabályos harapást gyakorlott fogorvos pár fogösszezáró gyakorlatból meg tudja állapítani, esetleg egy "artikulációs papírral" (olyan mint egy indigópapír) még pontosabban tudja ellenőrizni fogsor oklúzióját. Egyelőre a fiatalkorúak fogszabályozása államilag támogatott, felnőttkorban bizony maguknak kell állni a cehet, ami 1,5-3 millió forint is lehet egy 3 éves kezelés esetében.

Összegezve az eddig leírtakat, tegyünk meg elsősorban MI minden lehetségest a fogsorunk egészsége érdekében, keressünk megfelelő fogorvost, aki nem gyorsan akar minket letudni, vagy szakszerűtlen kezelés/tanácsadásból kifolyólag tovább rontani a helyzetünkön még több pénzt kicsíkarva a pénztárcánkból. Ha kell menjünk el több helyre is míg végül megtaláljuk az ideálist és ne legyünk restek mi magunk is tájékozódni a fogápolási és megelőzési technikákról.

Most estem túl életem első lelket megrázó "'közös' Nagytakarításán". Annyira rosszul esett, hogy azóta is be vagyok pöccenve Berlinre. A történet úgy indult, hogy mondogatta egy hete, hogy fel kéne porszívózni meg ki kéne verni az ágyneműket, aztán mindenki teszi a maga kis dolgát. Ezzel nem is volt semmi baj, kirázom a szőnyegeket, hoznám a porszívót, erre közli, hogy á-á először portörölgetés, mert úgy nincs értelme porszívózni. Itt már láttam azt a furcsa ördögi villanást a zöld retinája mögött megbújva (biztos reptilián!), ami azt jelenti, hogy még koránt sincs vége a történetnek, amíg a lakás átható domesztosz illatot nem áraszt. 
Szóval ő neki állt port törölgetni én pedig a becsapottak dühével kezdtem likvidálni a lakásban található összes szőnyeget, takarót, plédet, paplant a gangon. Mire végeztem Berlin már a konyhának esett neki teljes erőből (Optimus Prime a félelmetes gőzborotvával felszerelve). Kedvem lett volna neki beszólni, hogy a mosogatás most egyébként is az én dolgom lenne, másrészt addig nincs értelme elmosogatni, amíg az edényekből az ételt mondjuk nem rakja be kis tároló dobozokba... hamár portörlés és porszívózás... de megálltam, inkább felporszívoztam mindenhol. Berlin ekkora már a fürdőszobában vívott vizicsatát a csempék közötti fugában megrejtőző piszokkal (bár szerintem a láthatatlan baktériumokkal volt megint baja), tüntetőleg elraktam az edényekből az ételt kis dobozokba és újra elmosogattam és kitisztítottam a mosogatót. Én itt befejeztem, Berlin még harcolt a fugával, 15 perccel később viszont jött az utolsó megmérettetés, a ruhák közös kiteregetése.
A nedves ruhákkal együtt csöpögött belőlem is a szemrehányás szóáradata. Elmondtam neki, hogy én mindenbizonnyal egy hisztis nárcisztikus személy vagyok, de már többször kértem tőle, hogy ha nagy takarítást akar rendezni, arra készítsen fel, mert velem ezt időben meg kell beszélni, hogy legyen időm testileg-lelkileg ráhangolódnom a megpróbáltatásokra (illetve legyen lehetőségem a nekem nem tetsző feladatok lepasszolására)... és egyébként is egy csúnya disznó, mert ezt az egész felfordulást azért rendezte a kis mocsok, mert nem akart elkezdeni készülni az angol vizsgájára. 
Aztán kibékültünk, persze szex nem volt.

Az utolsó vizsgáink után Miró mondta, h meg kéne ünnepelni, nem-e tudnék átmenni hozzá, koccintunk egyet az egészségünkre.
Nahát ebből az lett, hogy ketten megittunk egy üveg házipálinkát (ez a dilettáns folyamatosan után töltötte a poharunkat, hogy "Na még csak egy centet"). Aztán este 10 felé eszembe jutott, hogy asszonykát lehet fel kéne hívni, h nem biztos, hogy haza fogok találni, szóval az "apja-fia-márlányom-illetvekitudjamár nap" keretében ott is aludnék engedelmével. Erre ez a nagyonrészeg kiveszi a kezemből a telefont és magyaráz Berlinnek:

- De ha kell máris hívom a taxit és küldöm haza a Gyereket, csak szóljál nyugodtan, vagy akár te is átjöhetnél, akár érted is küldhetem a taxit... 
- Nem? Jól van, akkor marad a Gyerek. Na rakom le a telefont, mert már nagyon le vagyok szopva...

Itt kikaptam a kezéből a telefont, h megmenthessem készülődő házasságomat, hogy senki nincs sehogyse leszopva, maximum bebaszva, de hál' égnek Berlin jókat nevetgélt a telefonban, h semmi baj megérti, meg örül, h egy kicsit lazítunk és maradjak nyugodtan, majd holnap találkozunk. 
Imádom ezt a nőt <3!

Egyébként tényleg nagyon jó volt. Nem is az, hogy berúgtunk mert az utóbbi 2 évben (Miró meg 3-4) nem nagyon iszik egyikünk sem (alkalmi borozástól eltekintve). Beszélgettünk minden hülyeségről, szokásos témák, pl hogy mi mindent fogunk tenni, ha egyszer kijutunk japánba, különböző agyament science-fiction elméletek előadása, közös Viktátor utálás és persze a nőkről (természetesen mindketten a magunk párját magasztalta).
Szóval testileg-lelkileg ellazultunk, úgy hajnali kettőig biztos járt a pofánk aztán schnitt, egy perc alatt elaludtunk. Annyira szeretem az ilyen napokat.

Abban az a jó, hogy ilyenkor kiélem teljes belső igényemet az anarchiára. Avagy iszonyat kuplerájt csinálok egy teljes napig. Úgy látszik belső igényem van az ilyesmire. Szóval élvezem az életet egészen estig. Az esték majdnem hogy idegfeszítően elviselhetetlenek, minden szabadosság ellenére hiányzik a kis meleg teste mellőlem. 
És ez csak egy éjszaka. Hónap végén meg elmegy két hétre, tavasszal meg 2 hónapra.

Ma rá kellett jönnöm arra elsősorban, h Berlin retardált, vagy autista. 
Mondtam is neki, h nyugodtan bevalhajta most már, engem is minősít, ha 1,5 év alatt nem voltam képes észrevenni. Persze csak röhögött. 
Aztán rájöttem, h Schmitt Pál és Solyóm László is valószínűleg retardált. Csak rá kell nézni a  fejükre. 

Aztán rájöttem, h valószínűleg az egész dietetikus világ reatrdált, mert senki nem tudja egyértelműen megmondani, h most a mangalica zsírja jó, vagy nem jó (életem legújabb felkavarója a Paleolit szakácskönyv).

De itt még nincs vége, a dolgok fokozódtak. Az ufóhívők is retardáltak, mert az egyik könyvben azt írják, h a reptiliánok vegák meg jók, a másikban pedig azt, h gonoszak és húsevők és mindenkit ki akarnak nyírni. 

Ekkor történt meg az is, h Miró azt írta, h "muszály". Igen, ő is retardált lett.

Az "i"-re a pontot újból Berlin rakta fel, aki a kékmalacos mamuszában álldogálva, megkért, h álljak rá mindkét lábára. Mondom az nem lesz jó, de ő tudni akarja. Elsőre nem sikerült kért még egy próbát, aztán másodjára sikerült... akkor vinnyogott, h jó elég, aztán elkezdett röhögni. 
Kacarászás közben pedig megállapítja, h na látod milyen jó volt, most már ezt sem fogom legközelebb kérni.

Szóval már két hete véget ért a jobb agyféltekés rajzolás, mindenkinek meg volt az óriási sikerélménye.A titka egyszerű, megtanít egy alap de nagyon jól használható árnyékolási technikára, ad a kezedbe pár segédtechnikát, hogy mikre kell odafigyelni, hogy állj hozzá, s hogy képes vagy rá.
Azt hiszem ez a legfontosabb az összes közül. Ezt a tanárnőnk is elmondta, hogy a legfontosabb, hogy sikerélményt ad. 
Az hogy ennyire leegyszerűsítettem a lényegét ne tévesszen meg senkit, mindenkinek bátran ajánlom. Én és Miró pl teljesen más írányba vittük el az árnyékolási technikánkat, mint a többiek és én is felfedeztem fejlődést a rajzaimban. Még több kép alant. Márha freeblog engedi.

Akit érdekel, hogy kinél, hol, illetve még több képet szeretni látni másoktól:

http://www.jobbagyfeltekesrajzolasinfo.hu/

Paksi Éva

Tel: 06-30-439-5070

E-mail: evi39@freemail.hu

Tanfolyam helyszíne: Bp. VI. ker Rózsa 84.

Ha ők elbasszák, fizesd meg te!

A másik, lényegében valamennyi magyar adófizető zsebét érintő rendelkezés szerint a magyar állam különadókat vethet ki abban az esetben, ha az EU vagy az Európai Bíróság a magyar költségvetést terhelő ítéleteket hoz, például megsemmisíti a különadókat és kártalanításra kötelezi az államot.

A tegnapi rajzgyakorlaton egy picit mégis csak belém bújt valami tehetség, s sikerült olyanokat rajzolni, amire azt mondtam volna, h egyébként nem biztos, h meg tudtam volna ilyenre csinálni.

Pár kép alant.

Kaptam Mirótól kupont jobb agyféltekés rajzolásra (nagy fosásban vagyunk a szakmai rajzzal kapcsolatban), s el is mentünk. Bevallom egy kicsit csalódott voltam az óra végén, mert nem történt olyan látványos változás. Előtte is tudtam kézre hasonlító kezet rajzolni, utána meg csak egy kicsivel lett szebb.
Ez ne vezessen félre senkit, Miró az ő saját kb 5 pálcika és köröcske kezéből egész élethű kézrajz lett, illetve a többieknél is. 
Amiért jó (és persze amiért csalódtam is az első napban), az az, hogy semmi nagyon durván újat nem vettünk, én legalábbis az elmúlt 6-8 évben már kísérletezgettem ezekkel a módszerekkel, több-kevesebb sikerrel. Persze akinek nincs rá 6-8 évnyi felesleges ideje, annak nagyon jó ez a tanfolyam. 
Az is zavaró volt, h a csoport egyik fele nagy "guru", mondhatni transzcendentális reinkarnációja valamilyen előző életének, s karmikus intuitív hetedik érzékükkel aurát is látva rajzolnak a harmadik szemükkel. Valahogy bosszantanak az ilyen emberek (vagy a tudat, h sorban gyártják az ilyen embereket tanfolyamokon).

De nem adom fel, nyúzom még a jobbik tekémet, még 3 alkalom, s meglehet én leszek DaVinci következő élete. 
Képeket majd posztolok.

- Az elsőn te nézel ki úgy, mint egy japán szumó birkózó, nyak nélkül. A másodikon pedig én nézek ki úgy, mint egy retardált. Így igazságos?

- Igen :D

- Gondolkodtam apádon is... nem érdekel, igazándiból az a lényeg, h megcsinált nekem...

:D

Az életem jelenlegi szakasza nagyjából abban a mederben folydogál, ahogy azt megpróbáltam elképzelni még Angliában.

Augusztusban beiratkoztam fogtechnikát tanulni, azóta is lelkesen készítem az egyéni kanalakat és viaszolok, extra ráadás, h Miró osztálytársam lett.

A B jogsi megszerzése is folyamatban, most a rutin vizsgán kéne átmenni valamikor, de lehet megvárom a januárt. 

Berlinnel egy hónapja összebútoroztunk, kóstolgatjuk a közös élet ízeit (mai napon vagyunk együtt több mint 1 éve, 2 hónapja és 6 napja, s még mindig nagyon szeretem). Sőt anyukám és a testvérem is imádja, ennél többet igazán nem kérhetnék az élettől. Apámmal is találkozott a tesóm születésnapjának révén, de nagyjából rá sem nézett. Mentségére, ha egy fiúról lenne szó, akkor se tudna vele igaziból mit kezdeni.

Valahogy kikerültem az ördögi 22-es bűvköréből, persze még így is jut bőven negatív gondolat egy napra, de most már a régi dolgokat is másként látom, senki sem volt különb, jobb, rosszabb a másiknál. Kivált képen én nem.

Ha egy kicsit összeszedettebb lennék, nagy kedvemre volna egy "Science or Fiction" rész elindítása, annyi érdekes dolgot sikerült mostanában olvasnom.

Off.

- Nyunyó lehet mégis csak szexelnünk kéne...
- Inkább próbálj meg sírni...

Nagy diétába kezdtünk Berlinnel. Cél hogy mindenki dobjon le 10kg-ot (mióta haza jöttem szomorú tény, hogy 5 kiló visszajött).

Én elkezdtem járni a Life1 fitnesz centerbe, ahol egy héten 5x 2 órán keresztül izzasztom magamat. 
A módszer rossz.
Berlin látszólagos semmit tevéssel 2 kilót fogyott, míg én 1,3-t. Hol itt az igazság?