Antwerpen egy szuper város. Brüsszelben volt dolgom még márciusban, de szállást már csak Antwerpenben sikerült találni, s teljesen beleszerettem a városba.

"Shalom szivi!" Üzente T, amikor megérkeztem végre a hostelbe, s azt vettem észre, hogy egyre több pöndörített barkós ortodox zsidó biciklizik velem szemben. A szállásom a zsidónegyed szívében volt. Az első gondolatom az volt, hogy "nem félnek?", meg mikor kezd valaki zsidózni a hátam mögött és hogy valamelyik sarkon biztos ott állnak a kopaszok... de nem, ez itt Antwerpen, ahol 164 nemzetiség él egymás mellett általános békében.

A második napom azzal telt, hogy Brüsszelből visszaérve tettem egy sétát, a pályaudvarról kiérve máris a kínainyegyedbe jutottam, 2 utcával feljebb már az afronegyedben lyukadtam ki, útközben a térképet nézegetve egy biciklista mellém áll és megkérdezi flamandul, hogy kell-e segítség, eltévedtem-e, amikor ránézek és szólok, hogy sajnos csak angolul vagy németül beszélek, elismétli a kérdést angolul és jó útat kíván. Night Shopban az indiai eladó kedvesen kiszolgál és megkérdezi, hogy új vagyok-e a városban és hogy reméli jól érzem magamat itt. A hostelben a Thai kislány magyarul mondja nekem, hogy "köszönöm", egy ír kocsmárossal angol komédiát néztem.

A durva multikulti mellett a másik szívemet megmelengető dolog az a közlekedés volt. Autó a városban 30 km/h gyorsabban aligha ment, egyrészt nem volt hely, másrészt tényleg megállnak minden zebra előtt, ha gyalogost látnak, harmadrészt jó a tömegközlekedés és szinte mindenki csattogó-nyekergő városi biciklin közlekedik.

Az utcákba szerelmes lettem, gyönyörű házakkal és az ember csak úgy felfedez egy-egy keskeny zúg utcát és nem tudja megállni, hogy ne sétáljon rajta végig. 
Amit pedig itt érdemes enni, az a sültkrumpli. 3 euróért egy fél krumpliföldet nyomnak az ember kezébe papírzacskóban és teljesen más az íze, olyan mintha vajban sütötték volna. Kalóriabomba, egyetértek. 
Szóval gyönyörűséges egy hely.